Az epermenta egy kisebb levelű mentaféle, amire a jellegzetes frissítő menta illat mellett egy finom eperaroma is jellemző. Gondozása a "klasszikus" mentáéval megegyezik. Inkább árnyékos, félárnyékos helyet kedvel, nedves talajt, de napon is nagyon jól érzi magát. Gyökérről szaporítható és ha nem tartjuk kordában, hamar át is veheti az uralmat az ágyásban :) A palánta vegyszermentes. 

  Kedvelt fűszernövényünk szárazságtűrő és fényigényes. Legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Jól tűri a kemény fagyokat is. A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől megtisztítva aromaőrző csomagolásban tároljuk. Fontos szerepe van a vegyszermentes gazdálkodásban is, mert erőteljes illata és virágai fontos szerepet töltenek be a beporzók vonzásában és kártevők megtévesztésében. A növények 14-es méretű cserépben vannak.

Számos néven ismert, de általában mindenki csak oregánonak nevezi a szurokfüvet, de vadmajorannaként is használatos. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet.  A szurokfű 30–80 cm-t is elérő, aromás illatú, félcserje jellegű évelő növény. Közkedvelt fűszer- és gyógynövény. Különösen a görög, török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt, és ma már az olasz konyha ételeit sem lehet elképzelni nélküle. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják. A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Karvakrolt, illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz; a karvakrol és a timol a baktériumok szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2–5%-ban tartalmazhatja, olaja az oregánóolaj pedig 40–70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától. A növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású. Ételízesítésen és gyógyításon kívül felhasználják festékkészítésre is.