A fekete berkenye egyike azoknak a "fekete szuperbogyóknak", amelyek rendkívül magas antocionin tartalmuk miatt különösen ajánlottak fogyasztásra. Gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, ezért hasznos táplálék kiegészítő. Nyersen is fogyasztható, bár erőteljesen fanyar íze sokak számára nem élvezetes. Feldolgozva szörpökhöz, lekvárokhoz keverhető, pikáns ízeket alkotva például almával. A növény az enyhény savanyú talajokat kedveli, azonban már közegben is megfelelően fejlődik. Erőteljesen növekszik, azonban ehhez rendszeres víz utánpótlásra van szükség. Kora tavasszal virágzik, azonban nem fagyérzékeny. Augusztus végén, szeptember elején szedhetőek gyümölcsei, amelyek 8-10 szemes fürtökben lógnak. Cserepes növény, amely azonnal kiültethető. Ültetéskor a gödör aljára komposztot vagy érett trágyát célszerű tenni (vigyázva, hogy a gyökerek ne érintsék) és alaposan belocsolni.
A josta, más néven riszméte, az egres és a fekete ribizli keresztezéséből jött létre Németországban a 20. században. Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a 2 méter magasságot. Hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek. Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét őséére emlékeztet, a tipikus fekete ribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi.
